Havi mustra a sztorizás, avagy történetmesélés erejéről

2019-04-01

Köszöntöm az Olvasót! A márciusi havi Teadélutánunk (is) teltházas volt, Győrffy Kinga „A magával ragadó, emlékezetes kommunikátor titkai” című előadása közel száz hallgató érdeklődését keltette fel. A bemutatott bűvös eszköz a történetmesélés, sztorizás („storytelling”) volt. Győrffy Kinga élőben mutatta meg, hogy nemcsak elméleti szakértője a témának, hanem kiváló művelője is. Ezen élvezetes és interaktív előadás, illetve egy korábbi könyvélményem inspirálta az e havi bejegyzés témáját.

Szokták mondani, hogy egy kép felér ezer szóval, szerintem a (jó) sztorizás technikája legalább ilyen erejű eszköz. Denning a „The Springboard – How Storytelling Ignites Action in Knowledge-Era Organizations” című könyvében (Butterworth-Heinemann, KMCI Press) amellett érvel, hogy a történetmesélés a szervezeti változáskezelés, azon belül meggyőzés egyik legjobb eszköze. Denning szerint egy meggyőző történet az alábbi jellemzőkkel rendelkezik:

  • rövid, lényegre törő és gondolatébresztő;
  • egy konkrét szervezetre vagy szereplőre vonatkozik. Ha szereplő van benne, az hasonlít a változtatandó szervezet tipikus figurájához;
  • a hallgatóság számára a történet érthető, a bemutatott probléma vagy konfliktus felkelti a hallgatóság figyelmét;
  • olyan helyzetet ír le, amelyet valami csattanóval, váratlan megoldással zár le;
  • a megoldás pozitív („happy end”) kimenetelű, amihez az „aha!” (értem már!) élménye is társul;
  • tartalmazza a tervezett változtatás lényegét, de úgy, hogy a hallgatóságot rávezeti, azaz velük mondatja ki.

Egyszerű, ugye? Denning könyvében több konkrét példa található ilyen történetre; ezek felületes ismertetése is meghaladná a terjedelmi kereteket, ezért arra kérem az Olvasót, higgye el a szerzőnek, hogy lehetséges ilyen történettel előállni. A szerző javaslatokat ad a történet előadásának (vagy „eladásának”) szonóklattani (retorikai) eszközeire, illetve a képi (vizuális) eszközök alkalmazására is. A történetmesélés történhet egyszeri alkalommal, vagy akár történetek sorozatával is. Denning természetesen nem állítja azt, hogy a történetmesélés lenne egy változtatás előre mozdításának az egyetlen üdvözítő eszköze, és azt sem, hogy mindig eredményre vezet. Egy eredményes változtatás esélyeit viszont erősítheti.

Győrffy Kinga azokhoz az előadókhoz szólt, akiknek nagyobb létszámú hallgatóság figyelmét kell felkelteniük és az érdeklődésüket megtartaniuk. Állítása szerint manapság egy egyetemi előadáson egy átlagos előadó nagyjából egyetlen (!) percig tudja megragadni és magánál tartani a tanulók figyelmét, és ha nem tesz valamit, akkor ez óhatatlanul elenyészik. Itt jön a képbe a történetmesélés technikája. Azt azonban tudni kell, hogy egy magával ragadó előadás mögött szinte mindig alapos előkészítő munka rejlik. Az előadónak minden esetben tisztában kell lennie a története céljával, illetve azzal, hogy kiknek beszél. Előfordulhatnak persze kivételesen olyan kommunikátorok, akik zsigerből, ösztönösen adnak elő, de ezek ritkák, mint a fehér holló.

Győrffy elárulta a sodró lendületű előadás néhány műhelytitkát a hallgatóságának:

  • a történetben van konfliktus és annak feloldása;
  • a történetnek van csattanója, amit az előadó messziről közelít meg;
  • a történet egyszerű, érthető és késleltet, fokozatosan növeli, de kézben tartja a feszültséget;
  • az előadó intenzív, erős hangulatú szavakat használ,
  • a használt erős kifejezések „multiszenzoros” élményt adnak – pl. „pengeéles esze van”, „apokaliptikus sikersorozat” stb. és
  • az előadó érthetően, nem túl gyorsan beszél, sokat mosolyog, aktívan bevonja a hallgatóságát de bátran használja a csend eszközét is.

Előadónk Oprah Winfrey egyik beszédét használta mintapéldaként, azon lehet a fentiek megvalósítását a gyakorlatban tanulmányozni.

Az előadások tartásának témáját kicsit messzebbről és elméleti oldalról megközelítve, ezekkel a kérdésekkel általában a szónoklattan (retorika) évezredek óta művelt területe foglalkozik. Az elméletet kedvelők számára bőségesen található magyar nyelvű szakirodalom, üsse be az Olvasó a Google keresőbe a „retorika könyv” keresőszavakat!

A hagyományos szónoklattani megközelítés előszeretettel épít a nagy szónokok beszédeinek ismertetésére és elemzésére. Nagy hatású, híres beszédek profi előadók tolmácsolásában hallgathatók meg a népszerű videómegosztón, ajánlom az Olvasó figyelmébe Abraham Lincoln híres gettysburgi szónoklatát, vagy éppen John F. Kennedy berlini beszédét. De akár ennél még bővebb körbe is elkalandozhatunk, a Tinta Könyvkiadó „Az ékesszólás kiskönyvtára” sorozatában végképp a bőség zavarával küszködik az érdeklődő.

A történetmesélés mestersége a projektmenedzsernek is jól jöhet, amikor be kell mutatnia vagy el kell adnia munkáját, legyen az projekt indításakor vagy lezárásakor; tulajdonképpen olyan vezetői tudás ez, amire nap mint nap szükségünk lenne. A hétköznapok rohanásában a gyakorló projektmenedzserek közül persze csak kevesen fognak vállalkozni arra, hogy a szónoklattan kérdéseit az elmélet magaslataiból tanulmányozzák. Azért a helyzet nem reménytelen, mert mint tudjuk, a gyakorlat teszi a mestert. A felkészülésben pedig sok segítséget adhat egy olyan praktikus, az előadás mesterfogásaira fókuszáló mű forgatása, mint amelyet Teadélutánunk előadója jegyez (Győrffy, K. (2015) Add elő magad – a magával ragadó előadás titkai, Magnólia). A könyvben számos trükk, technika található, amelyet kitartó gyakorlással el lehet sajátítani. A rossz hír az, hogy a könyv már csak igen nehezen szerezhető be, a jó hír pedig az, hogy a szerző beígérte a könyve folytatása kéziratának közeljövőben történő leadását a kiadó számára. A két könyvet együtt szándékoznak (újra) megjelentetni.

Beszédre fel!

Klimkó Gábor

Havi mustra a sztorizás, avagy történetmesélés erejéről
Nem tagunk még?
Regisztráció
x